A Millau-i völgyhíd vagy Millau-i viadukt[1] (franciául Viaduc de Millau, kiejtése kb. mijó) a franciaországi Aveyron megyében (Département de l’Aveyron) található, a Tarn folyó völgyét hidalja át, az autópálya-építés és a hídépítés egyik kiváló példaképe, jogosan a franciák büszkesége. A viadukt a pilon tetejéig 343 méteres legnagyobb és a legmagasabb pillér 245 méteres magasságával a forgalomnak való átadása idején a világ legmagasabb hídja volt, de a vízfelület fölött 270 méter magasságban haladó út számára épített 2460 m összhosszúságú híd a ferdekábeles hidak között a világon a leghosszabb is. Azóta több híd is elért nagyobb magasságot, lásd a fejezetvégi szakaszt.
A Millau-i völgyhíd felépítése csak három évet vett igénybe, de az csak a hosszú, alapos és széles körű mérnöki, pénzügyi és gazdaságossági tanulmányok kollektív megtárgyalása, a híd megtervezése, és a helyi lakosság véleményének kikérése után indult el, ami együttvéve 13 évet igényelt.
A viadukt építését, aminek első vázlatos tervei 1975-ből származnak, a francia Eiffage nevű cég valósította meg 320 millió euró befektetésével, Michel Virlogeux kitüntetett francia kultúrmérnök kivitelezési elvei és a kiváló brit Sir Norman Foster tervezőirodájának részletes tervei alapján.
A híd az Orléans-tól Clermont-Ferrandon keresztül csaknem a Földközi-tengerig tervezett útvonal Orléans és Clermont-Ferrand között épített A71-es autópálya folytatásaként létrejövő, a Francia-középhegységen (Massif-central) áthaladó Clermont-Ferrand és Béziers között futó A75-ös autópálya egyik utolsó láncszeme. A viadukt felépítése lényegesen hozzájárult az északról a Francia-középhegységen keresztül a Földközi-tenger melletti Languédoc-Roussillon vidékhez (région) vezető útvonalnak az A75-ös autópálya által képviselt utolsó szakaszához, ami a járműforgalom jelentős meggyorsításával lecsökkenti a többi Ibériai-félszigethez kapcsolódó útvonalak terhelését, megkönnyíti a tenger melletti üdülőhelyekhez történő közlekedést, ugyanakkor Millau környékét is elérhetőbbé teszi a helyi turizmus számára, ami hozzájárul az ottani ipar és kereskedelem fejlődéséhez.